Tiszteletem, itt Balogh Százados. Elöljáróban néhány szót rólam. Az elmúlt években rengeteget tanultam kortársaimtól a környezetvédelemmel és a környezettudatossággal kapcsolatban. Ezeket a dolgokat egyetemistaként viszonylag könnyen kezdtem el bevezetni az életembe, mivel huszonévesen még egyszerűbb ilyesmiken változtatni. Több klímatüntetésen vettem részt, időnként csomagolásmentes boltban vásárolok. Azért csatlakoztam az alakulathoz, mert még mindig van hová fejlődnöm. A parancsnokság ezért a századosi ranggal jutalmazott, és ezúttal a bevásárlás kapcsán a tudatosság felé haladó gondolatokat oszthatok meg veletek.
Amikor elkezdtem foglalkozni a környezetet érintő szennyezésemmel, kellett egy kis idő, mire átkattant bennem valami. Ez a kis idő arra volt jó, hogy a tudatosságot elősegítő apró elemzéseket a legtöbb területen elvégezzem, más szavakkal például egy bevásárlás során már a kosár megtöltése előtt arra gondoljak, hogy amit bele készülök rakni, arra milyen környezeti hatások jellemzőek. Ez a mozzanat persze még ma sem megy hibátlanul, de azért igyekszem kihozni a maximumot a lehetőségeimből és az étkezési szokásaimból. Most nézzük, hogy hol tartok jelenleg.
A legtöbb esetben olyan szupermarketekben vásárolok, mint az Aldi vagy a Lidl, és a piacot is sűrűn látogatom. A boltba bevásárlólistával érkezek, amely egy otthoni előzetes tervezésnek az eredménye, tehát csak az szerepel rajta, amire tényleg szükségem van. Ezzel egyébként a pénztárcámnak is jót teszek, mert nem költök felesleges dolgokra, ami szintén összefügg a hulladékmentességgel. A listán kívül viszek még saját zsákokat, amelyekből egyébként egy egész gyűjteményem van. Igyekszek mindig hordani magamnál néhányat, hogy soha ne érhessen meglepetésként a hiánya, de főleg bevásárlásra nem indulok el nélkülük. Amikor végre megérkezek a boltba, nagyon figyelek arra, hogy kövessem a bevásárlólistát, és arra is, hogy amit a kosaramba teszek, az lehetőség szerint hazai termék legyen. Ezen felül azt is szem előtt tartom, hogy csomagolatlan termékeket válasszak, és itt húzom elő a saját zsákjaimat, töltöm meg őket paradicsommal, paprikával vagy éppen hagymával, illetve almával, körtével vagy szőlővel. Még a péktermékek polcainál is az egyik zsákomba teszem a kenyeret vagy a pogácsát.
Persze egy szupermarketben nehéz teljesen elkerülni a csomagolást. Ha olyasmit írtam fel a listámra, amit csak csomagoltan tudok beszerezni, akkor két dologra figyelek a kiválasztásuk során. Az egyik a műanyag csomagolás újrahasznosíthatósága, mert nem minden típus alkalmas rá, ezért kerülöm a 3, 6 és 7 jelzéssel ellátottakat. A másik az általános újrahasználhatóság, mert az még mindig jobb megoldás, ha nem szemétként végzi egy befőttes üveg, vagy legalább nem az első használat után. Itt érdemes arra is gondolni, hogy a bizonyos csomagolásokat újrahasznosítva milyen minőségű anyag keletkezik, illetve arra is, hogy egyáltalán melyek azok az anyagok, amelyeket a szelektív gyűjtés és hulladékkezelés után valóban újra tudnak hasznosítani.
Mindezeken felül leszoktam olyan apró és felesleges dolgokról, mint a rágógumi vagy a kisebb-nagyobb palackozott víz – előbbi ugyanis csak rágható műanyag, utóbbi helyett pedig csapra köthető otthoni vízszűrőt és saját hatdecis kulacsot használok. A legnagyobb fejlődést pedig az eredményezte, hogy megtanultam alapszinten főzni, így amit el tudok készíteni itthon reggelire, vacsorára, de legfőképp ebédre, azt nem veszem meg készen a boltban. Persze volt ebből néhány kalandos konyhai élményem, de összességében jobbat teszek vele magamnak, a pénztárcámnak és a környezetnek is.
Na de ennyit az elmúlt néhány évről, és nézzük meg, hogy min tudnék még tovább zöldíteni. A legnagyobb fejlődést talán azzal érhetném el, ha a húst és a tejtermékeket is piacon szerezném be, ezzel segítve a helyi termelőket, ráadásul így kevesebb szállítás kapcsolódna hozzá. Ezzel kiiktatnám a csirkemelles dobozt, amit nem egyszerű elmosni és néha a szelektívbe sem dobhatom, vagy a tejesdobozt, amit szintén nem lehet akárhogy újrahasznosítani. Ehhez persze az is kell, hogy a hentes kiadhassa nekem a húst a saját tárolómban, és ne egy újabb nejlonszatyorban. Aztán kiaknázhatnám a hűtőszekrényem fagyasztóját. Például ha túl sokat készítek valamiből és nem fogy el, lefagyaszthatom a maradékot. Vagy eleve úgy tervezem meg a vásárlást és a főzést, hogy nagyobb adagot veszek vagy csinálok, fagyasztva tárolom, és később előveszem, amikor szükség van rá. Így talán picit csökken a variációs lehetőségem, mert mégsem például egy előre összekevert zöldségmixről van szó, de fontosabb, hogy a szemetem is csökken. Ugyanezt érhetem el, ha a dobozos gyümölcslé helyett magamnak facsarom a narancsot vagy préselem az almát. Persze elismerem, okozhat némi nehézséget a sok gyümölcs hazacipelése, de ha megoldható, akkor mindenképpen egy jó alternatíva.
Vannak olyan pillanatok, amikor ellenállhatatlanná válik, hogy legurítsak egy üdítőt. Ezt jobb elhessegetni, azonban ha mégsem sikerül, inkább a fémdobozosat választom a műanyag helyett, mert a fém nem veszít a minőségéből, ha újra feldolgozzák. Itt is látszik, hogy nem elég csupán a szelektálás mozzanatára figyelni, hanem az is fontos, hogy melyik anyaggal mi történik utána. Természetesen nem csak a külső a fontos, hanem a tartalom is. Ha figyelmesen keresem a fair trade jelzésű termékeket, azzal is tudatosabb döntést hozok. Ugyanez érvényes az összetevőkre is, a tartósító szerek és mesterséges anyagok kerülésével szintén környezettudatosabb lehetek.
Mindezek miatt előfordulhat, hogy a több sütés-főzés után több olaj és zsír marad meg, és több tisztítószert kell használnom. Ezekre is van megoldás, hiszen a megmaradó mellékterméket össze tudom gyűjteni, hogy leadjam egy szeméttelepen, illetve választhatom a környezetbarát tisztítószert, más egyéb higiéniai dolgokkal együtt, egy környezetbarát gyártótól. Ha további konkrét tippekről van szó, akkor pedig száz közül is első a kukamonitoring, amely „segít észrevenni saját tevékenységeink következményeit”.
Vagy válaszd a fa fogkefét,
válaszd a tömbszappant,
Válaszd a jövődet, válaszd az életet!
