Kutatók szerint több mint 120 millió műanyag vizespalacknak megfelelő mennyiségű mikroműanyag esik évente csapadék formájában. Amerika 11 védett területén végeztek kutatásokat, melyek azt a sokkoló eredményt mutatták, hogy a legérintetlenebb területeket is beszennyezik a szél és az esőzések által széthordott, apró darabokra széttöredezett flakonokból és ruhák leszakadó mikroszálaiból álló részecskék. A Wired magazin cikkét Goldstein Ezredes szemlézte.

(via)

Tizennégy hónapig gyűjtötték a kutatók az esővíz és levegő mintákat a védett területekről, amelyek Amerikának mindössze 6%-át teszik ki. Janice Brahney vezető szerző szerint sokkolóan magas a szám, amit kaptak. Az eredményük megerősíti azt a pokoli eshetőséget, mely szerint a mikroműanyagok a világ minden tájára eljutnak, beleértve a sarkvidéket és a mélytengeri ökoszisztémákat is. Ráadásul mivel alapvető atmoszférikus folyamatokról van szó, ez az Amerikában felfedezett jelenség könnyen az új savas esőnek bizonyulhat, és műanyag esőként okozhat még komolyabb problémákat.

A műanyag egyik leghasznosabb tulajdonsága egyben veszélyes szennyező anyaggá is teszi azt. Annyira edzett, hogy soha nem tűnik el igazából, hanem egyre kisebb darabokra bomolva egyre elszigeteltebb helyeire jut el a világnak. Tovább ront a helyzeten, hogy a McKinsey becslései szerint a műanyaghulladék 2030-ig 260 millió tonnáról évi 460 millió tonnára emelkedik.

A kutatók 11 amerikai nemzeti parkban gyűjtöttek vizsgálati mintákat. Mindegyik esetben volt egy nedves és egy száraz vödör, amelyek nyílását egy érzékelő kezelte az időjárásnak megfelelően. Azt is meghatározták, hogy az egyes viharok honnan származtak, mekkora városokon haladtak át, míg végül esőt és mikroműanyagot hagytak a nedves vödörben. Összességében a minták 98%-a tartalmazott mikroműanyag részecskéket. Az esővízben nagyobb darabokat találtak, mint a levegő mintákban; a mikroszálak pedig a nedves minták 66, a száraz minták 70%-át tették ki. Az utóbbiban található műanyag részecskék hosszabb távokat is megtehetnek a szélben, akár többezer mérföldet, mivel jóval kevésbé sűrű az anyaguk, mint a talaj részecskéknek, amelyek eleve képesek a Szaharából az amazonasi esőerdőig utazni a légáramlatok segítségével.

A mikroműanyagokkal kapcsolatban az is aggasztó, hogy akár nanoműanyagokká is széttöredezhetnek, amelyek pedig annyira aprók, hogy megfelelő eszköz nélkül nem tudják észlelni őket a tudósok sem. Brahney hozzátette, nem láthatott semmit, ami 4 mikronnál kisebb, de ez nem azt jelenti, hogy nem is volt ott semmi ilyen. Attól még, hogy nem látjuk magunk előtt őket, nem biztos, hogy nem lélegezzük be. Az úgynevezett mikrogyöngyök emberi egészségre mért hatása pedig egyelőre nem ismert, de vélhetően nem előnyös. A műanyag darabkák idővel hajlamosak kioldani vegyi alkotóelemeiket, illetve ismerten vírusokat és baktériumokat szállítanak. Az amerikai nemzeti parkokban például az olyan kis élőlények emésztőrendszereit zárhatják el, mint a kukacok és férgek, de a talajra is hatással lehetnek – azonban sajnos ennek a nagy része egyelőre elméleti találgatás.

Ezen elméleti változások – mint hogyan nyeli el és tárolja a talaj a hőt, növekszik-e a talajban általánosan jelen lévő mikrobák mennyisége, vagy hogyan jut keresztül víz a talajon – mellett a kutatás a helyére teszi a kirakós egyik elemét. A műanyagszennyezés, amely „eltűnni” látszik a környezetben, valójában csupán apróbb darabokra foszlik, és szétszóródik a világban, miután néhány évet eltöltött egyes rendszerekben – levegő, szárazföld, tenger – cirkulálva. Tehát a tudománynak még van mit feltárnia a mikroműanyagok ciklusairól, de annyi bizonyos, hogy a műanyag nem egy dzsinn, amit visszazárhatunk a palackba.

Az alakulat tagjai a tapasztalataik alapján úgy gondolják, hogy a hétköznapok során általában a háztartáshoz és bevásárláshoz köthetően termelik a legtöbb szemetet. Éppen ezért sokat számít, hogy foglalkozzunk a fogyasztás megtervezésével, a maradékaink sorsával, a hulladékunk felhasználásával, vagy a csomagolás elkerülésével. Ezekben a témákban jutottunk fontos következtetésekre.

Kis tervezés az embernek, nagy esély a környezetnek

A tudatos hozzáállás értelmében minden ott kezdődik, hogy megtervezzük a következő lépéseinket, vagyis eldöntjük, hogy mire lesz szükségünk a következő időszakban. A bevásárlás tekintetében ez az időszak jobb esetben a következő, vagy az azt követő bevásárlásig tart, de ezt nem mindig lehet egyértelműen behatárolni. Már csak azért sem, mert bizonyos dolgok hosszabb ideig elállnak a kamrában vagy a hűtőben, így azokból érdemes egyszerre többet hazavinni, csökkentve ezzel a boltba és piacra tett látogatások mennyiségét.

A mit mellett azt is érdemes megtervezni, hogy hol és mivel ejtjük meg a bevásárlást. Legyenek meg a bevált boltjaink és piacaink, de törekedjünk arra, hogy céltudatosan induljunk el valamelyik felé. Ne hagyjuk otthon a saját zsákjainkat, szatyrainkat és dobozainkat sem, mert ezekkel hatékonyabban mérhetjük ki a szükséges mennyiségeket, illetve a környezetet is óvjuk az egyszerhasználatos zacskóktól. Az olyan zacskóba csomagolt termékek kapcsán, mint a chips, felmerül csomagolásmentes alternatíva – ilyen például a házi készítésű zöldségchips vagy kréker. Effajta megoldások megvalósítása viszont több lépésből áll, ezért meg kell terveznünk, hogy pontosan mit, mikor és mivel válthatunk le.

Pazarlástól komposztálásig

Még tervezés esetén is előfordulhat, hogy megmarad az ebéd egy része. Kidobni viszont kár lenne, mert a legtöbb ételmaradékot lefagyaszthatjuk, és később felhasználhatjuk, ha nincs más lehetőség. Nagyon kevés maradék esetében választhatunk olyan megoldást, ahol csak az íz fontos. Ennek az eredménye például lehet egy kellemes turmix vagy egy finom krémleves. Fontos megjegyezni azonban, hogy tudatos tervezés mellett kevésbé fordul elő ilyen, főleg akkor, ha tudunk kimérve annyit vásárolni, amennyi kell, így csökkentve az esélyét a maradékok általi pazarlásnak.

Amikor nem tudunk kimért termékeket vásárolni, akkor igyekszünk a csomagolást szelektíven gyűjteni, vagy újra felhasználni. Az üvegeket a következő bevásárlás alkalmával kiméréshez is használhatjuk, de leginkább lekvár tárolására, vagy a fáradt olaj gyűjtésére alkalmasak kiválóan – utóbbit MOL gyűjtőhelyeken és hulladékudvarokban tudjuk leadni. Ha alumínium és műanyag palack között kell választani, az alumíniumot választjuk, mert az jobban megőrzi a minőségét az újrahasznosítási folyamat során. Ehhez hasonló hatékony körforgásos megoldások még az üvegvisszaváltás, illetve a tojásos doboz visszavitele a piaci árusoknak. Érdemes keresnünk az otthon vagy a közelben megvalósítható természetes körforgást, pontosabban komposztálást lehetővé tévő opciókat is, és ha tehetjük, figyelünk a többféle képpen hasznosítható hulladékok sorsára, mint a citromhéj és a kávézacc.

Csomagolásmentesen a konyhán kívül

A csomagolásmentes boltokban, mint amilyenek a Ne pazarolj vagy a Ligeti Bolt, nem kizárólag élelmiszert kaphatunk. Tisztító- és tisztálkodószerekből is van választék, illetve a vásárláshoz használható zsákokat és üvegeket, de még inspiráló és oktató jellegű könyveket is találhatunk. Tapasztalataink alapján a boltok dolgozói maguk is szívesen adnak tanácsot és segítséget, ha valamiben még nehezen igazodunk el, legyen szó a már említett komposztálásról, vagy hogy mihez milyen tisztítószert érdemes használnunk. Amikor pedig nem esik útba csomagolásmentes bolt, akkor piacra járva tudjuk hatékonyan elkerülni a csomagolásokat; amikor pedig piac sincs, akkor felkutathatunk néhány hulladéktermelést minimalizáló megoldást, vagy más környezetbarát kínálattal rendelkező üzletet.

Szia! Üdvözöllek az alakulat nevében, mostanra már biztosan kaptál egy képet arról, hogy mivel foglalkozunk. Ha nem így van, olvasd el bátran Tizedesünk és Századosunk gondolatait a környezettudatos bevásárlásról. Jómagam Goldstein Ezredes vagyok, én vezetem szakértőként a Szemétkommandót. Most pedig tőlem olvashatsz ötleteket és tanácsokat a zölden bevásárló életmódhoz – de előbb arról mesélek, hogy szakértőként milyen szokásokat alakítottam ki.

A bevásárlás célját tekintve ha csak tehetem, kerülöm a szokványos boltokat. Helyette piacon vásárolok, és csomagolásmentes boltokban, vagy ha nagyon nem sikerül így, akkor mindent saját zsákba teszek, ami pedig be van csomagolva, azt a polcon hagyom. Annak a megoldásnak, hogy zsákokat, dobozokat vagy üvegeket használok, többek között az az eredménye, hogy meg tudom határozni a számomra megfelelő mennyiséget, és csak annyit viszek haza, amennyire szükségem van. Ezzel hatékonyan szorítom vissza a pazarlást. Általánosságban véve mindig a természetes alapanyagokat választom, száműztem a háztartásomból a tartósítószereke és a káros vegyi anyagokat.

Minden eddigin felül főleg a tisztálkodó- és tisztítószerek terén figyelek a környezettudatos választásokra. Ezért elsősorban olyan drogériákba járok, ahol találok visszaváltható csomagolást, vagy olyan alternatívát, amelynek egyáltalán nincs is csomagolása. Hogy mondjak példákat is a kerülendő termékekre, nem veszek dobozos tusfürdőt és sampont, de folyékony szappant vagy testápolót sem, helyettük olyan kézműves kozmetikumokat használok, mint a samponszappan. Az ilyen és ehhez hasonló megoldásokkal nem mellesleg sok pénzt spórolok, mert például éppen a samponszappan az, amit legalább négyszer annyi ideig tudok használni, mint a sima sampont. Ami pedig a tisztítószereket illeti, azokat is igyekszem házilag elkészíteni. Ily módon még kevesebb a kidobandó csomagolásom, és a különféle kemikáliákkal sem találkozom. Ha mindennek ellenére úgy adódik, hogy valamit mégsem tudok otthon elkészíteni, legyen szó étkezésről, tisztálkodásról vagy tisztításról, akkor is fenntartható alternatívát keresek a mindenhol forgalmazott tömegtermékek helyett. Végül, de nem utolsó sorban, a hulladéktermelésemmel kapcsolatban nagyon figyelek arra, hogy ami a rendszerembe kerül, az valamilyen módon mindenképp szelektíven gyűjthető vagy komposztálható legyen.

Itt tartok jelenleg, most pedig vegyünk át néhány olyan módszert és tippet, amivel még ennél is messzebbre lehet jutni a környezettudatosságban. Elsőnek és általában véve talán a legdrasztikusabbnak a hús és tejtermékek fogyasztásának jelentős csökkentését mondanám, mégpedig azért, mert ha ezen a téren változtatásokat érünk el, azzal sok szempontból segítjük a környezetet. Amíg ez kialakul, addig az a legjobb, ha piacon, és csak háztáji termelőktől vásárolunk ilyen termékeket. Persze nem csak a csirke lehet házi, hanem például az édességek helyett is ehetünk sok gyümölcsöt, vagy akár készíthetünk házi süteményeket, gondosan megválogatott alapanyagokból. A gyümölcsök esetében azonban érdemes figyelnünk arra, hogy a szezonálisan termőket válasszuk, mert így elkerülhetjük a sok országhatáron átívelő szállításukat és az ezzel járó környezetszennyezést. Ha valamikor mégis olyan helyzetbe kerülnénk, hogy erre nincs lehetőségünk, akkor is keressük a fair trade alternatívákat.

Egy másik házi megoldás a fűszernövények otthoni termesztése, amivel például nem kevés apró fűszeres tasakot magunk mögött hagyhatunk. Ugyanezt megtehetjük a fogkrémes tubussal is, ha a fenntarthatóság jegyében lecseréljük üvegben beszerezhető fogpasztára vagy fogmosó porra. Ahogy ilyen módon újra felhasználhatjuk az üveget, úgy ehhez hasonlóan sokat számít, ha minden olyan dolognak, amelynek csak lehetséges, új életet vagy funkciót adunk az újrahasználattal. Így még a szelektív hulladék csökkentésén keresztül is tudjuk csökkenteni az általános hulladékmennyiségünket. Nem utolsó sorban a legprofibb megoldás az, hogyha a szerves hulladékot is újrahasznosítjuk. Például a narancshéj kiszárítva nagyon jó illatosítónak, a kávézacc pedig többféle képpen, bőrradírként és növények földjében is megállja a helyét. Ha pedig nem kávés, hanem teás alkat vagy, akkor cseréld le a teafiltereket szálas teára! A lényeg, hogy ha ki kell dobnod valamit, tudatosítsd magadban és gondold át, hogy mire lehetne felhasználni.

Tiszteletem, itt Balogh Százados. Elöljáróban néhány szót rólam. Az elmúlt években rengeteget tanultam kortársaimtól a környezetvédelemmel és a környezettudatossággal kapcsolatban. Ezeket a dolgokat egyetemistaként viszonylag könnyen kezdtem el bevezetni az életembe, mivel huszonévesen még egyszerűbb ilyesmiken változtatni. Több klímatüntetésen vettem részt, időnként csomagolásmentes boltban vásárolok. Azért csatlakoztam az alakulathoz, mert még mindig van hová fejlődnöm. A parancsnokság ezért a századosi ranggal jutalmazott, és ezúttal a bevásárlás kapcsán a tudatosság felé haladó gondolatokat oszthatok meg veletek.

Amikor elkezdtem foglalkozni a környezetet érintő szennyezésemmel, kellett egy kis idő, mire átkattant bennem valami. Ez a kis idő arra volt jó, hogy a tudatosságot elősegítő apró elemzéseket a legtöbb területen elvégezzem, más szavakkal például egy bevásárlás során már a kosár megtöltése előtt arra gondoljak, hogy amit bele készülök rakni, arra milyen környezeti hatások jellemzőek. Ez a mozzanat persze még ma sem megy hibátlanul, de azért igyekszem kihozni a maximumot a lehetőségeimből és az étkezési szokásaimból. Most nézzük, hogy hol tartok jelenleg.

A legtöbb esetben olyan szupermarketekben vásárolok, mint az Aldi vagy a Lidl, és a piacot is sűrűn látogatom. A boltba bevásárlólistával érkezek, amely egy otthoni előzetes tervezésnek az eredménye, tehát csak az szerepel rajta, amire tényleg szükségem van. Ezzel egyébként a pénztárcámnak is jót teszek, mert nem költök felesleges dolgokra, ami szintén összefügg a hulladékmentességgel. A listán kívül viszek még saját zsákokat, amelyekből egyébként egy egész gyűjteményem van. Igyekszek mindig hordani magamnál néhányat, hogy soha ne érhessen meglepetésként a hiánya, de főleg bevásárlásra nem indulok el nélkülük. Amikor végre megérkezek a boltba, nagyon figyelek arra, hogy kövessem a bevásárlólistát, és arra is, hogy amit a kosaramba teszek, az lehetőség szerint hazai termék legyen. Ezen felül azt is szem előtt tartom, hogy csomagolatlan termékeket válasszak, és itt húzom elő a saját zsákjaimat, töltöm meg őket paradicsommal, paprikával vagy éppen hagymával, illetve almával, körtével vagy szőlővel. Még a péktermékek polcainál is az egyik zsákomba teszem a kenyeret vagy a pogácsát.

Persze egy szupermarketben nehéz teljesen elkerülni a csomagolást. Ha olyasmit írtam fel a listámra, amit csak csomagoltan tudok beszerezni, akkor két dologra figyelek a kiválasztásuk során. Az egyik a műanyag csomagolás újrahasznosíthatósága, mert nem minden típus alkalmas rá, ezért kerülöm a 3, 6 és 7 jelzéssel ellátottakat. A másik az általános újrahasználhatóság, mert az még mindig jobb megoldás, ha nem szemétként végzi egy befőttes üveg, vagy legalább nem az első használat után. Itt érdemes arra is gondolni, hogy a bizonyos csomagolásokat újrahasznosítva milyen minőségű anyag keletkezik, illetve arra is, hogy egyáltalán melyek azok az anyagok, amelyeket a szelektív gyűjtés és hulladékkezelés után valóban újra tudnak hasznosítani.

Mindezeken felül leszoktam olyan apró és felesleges dolgokról, mint a rágógumi vagy a kisebb-nagyobb palackozott víz – előbbi ugyanis csak rágható műanyag, utóbbi helyett pedig csapra köthető otthoni vízszűrőt és saját hatdecis kulacsot használok. A legnagyobb fejlődést pedig az eredményezte, hogy megtanultam alapszinten főzni, így amit el tudok készíteni itthon reggelire, vacsorára, de legfőképp ebédre, azt nem veszem meg készen a boltban. Persze volt ebből néhány kalandos konyhai élményem, de összességében jobbat teszek vele magamnak, a pénztárcámnak és a környezetnek is.

Na de ennyit az elmúlt néhány évről, és nézzük meg, hogy min tudnék még tovább zöldíteni. A legnagyobb fejlődést talán azzal érhetném el, ha a húst és a tejtermékeket is piacon szerezném be, ezzel segítve a helyi termelőket, ráadásul így kevesebb szállítás kapcsolódna hozzá. Ezzel kiiktatnám a csirkemelles dobozt, amit nem egyszerű elmosni és néha a szelektívbe sem dobhatom, vagy a tejesdobozt, amit szintén nem lehet akárhogy újrahasznosítani. Ehhez persze az is kell, hogy a hentes kiadhassa nekem a húst a saját tárolómban, és ne egy újabb nejlonszatyorban. Aztán kiaknázhatnám a hűtőszekrényem fagyasztóját. Például ha túl sokat készítek valamiből és nem fogy el, lefagyaszthatom a maradékot. Vagy eleve úgy tervezem meg a vásárlást és a főzést, hogy nagyobb adagot veszek vagy csinálok, fagyasztva tárolom, és később előveszem, amikor szükség van rá. Így talán picit csökken a variációs lehetőségem, mert mégsem például egy előre összekevert zöldségmixről van szó, de fontosabb, hogy a szemetem is csökken. Ugyanezt érhetem el, ha a dobozos gyümölcslé helyett magamnak facsarom a narancsot vagy préselem az almát. Persze elismerem, okozhat némi nehézséget a sok gyümölcs hazacipelése, de ha megoldható, akkor mindenképpen egy jó alternatíva.

Vannak olyan pillanatok, amikor ellenállhatatlanná válik, hogy legurítsak egy üdítőt. Ezt jobb elhessegetni, azonban ha mégsem sikerül, inkább a fémdobozosat választom a műanyag helyett, mert a fém nem veszít a minőségéből, ha újra feldolgozzák. Itt is látszik, hogy nem elég csupán a szelektálás mozzanatára figyelni, hanem az is fontos, hogy melyik anyaggal mi történik utána. Természetesen nem csak a külső a fontos, hanem a tartalom is. Ha figyelmesen keresem a fair trade jelzésű termékeket, azzal is tudatosabb döntést hozok. Ugyanez érvényes az összetevőkre is, a tartósító szerek és mesterséges anyagok kerülésével szintén környezettudatosabb lehetek.

Mindezek miatt előfordulhat, hogy a több sütés-főzés után több olaj és zsír marad meg, és több tisztítószert kell használnom. Ezekre is van megoldás, hiszen a megmaradó mellékterméket össze tudom gyűjteni, hogy leadjam egy szeméttelepen, illetve választhatom a környezetbarát tisztítószert, más egyéb higiéniai dolgokkal együtt, egy környezetbarát gyártótól. Ha további konkrét tippekről van szó, akkor pedig száz közül is első a kukamonitoring, amely „segít észrevenni saját tevékenységeink következményeit”.

Vagy válaszd a fa fogkefét,

válaszd a tömbszappant,

válaszd a textilzsebkendőt.

Válaszd a jövődet, válaszd az életet!

Üdvözlöm az olvasót, Zólyom Tizedes vagyok. Az ötvenes éveit taposó felnőttként egyre több és több irányból kezdett eljutni hozzám ez a bizonyos környezettudatos gondolkodásmód. Főleg nálam fiatalabbaktól hallok időről időre arról, hogy tudatosan, szelektíven, de leginkább hulladékmentesen kellene élni. Bár évtizedek óta berögzült és megszokott életmódom van, most átütötte a kérdéskör az ingerküszöbömet, és csatlakoztam az alakulathoz. Így az elején még a tizedesi rangot kaptam, ennek megfelelően alapszintű hétköznapi ötletekkel és megoldásokkal tudok szolgálni a mentesítés terén. Szerencsére a parancsnokság ezeket is fontosnak tartja, ezért beszámolhatok az egyes területeken elért fejlődésemről. Ezúttal a bevásárlás van terítéken.

Sok-sok éve élek egy jól megszokott életmódban, melynek alapja az, hogy bárhol, bármikor, kényelmesen elérek mindenféle élelmiszert. Illetve az, hogy mindenféle vendéglátóhelyeket keresek fel egy étkezés vagy egy kávé erejéig. Bevásárolni a nagy hipermarketekben szoktam, mint amilyen a Tesco vagy az Auchan. Ezekben mindent megtalálhatok, ami csak eszembe jut, vagy amit csak megkívánok. Magán a bevásárlás elvégzésén kívül bármilyen felkészülést vagy listát ez nem igényel, a kínálat mindig teljes és széleskörű. Nem történt még olyan, hogy a megszokott mirelit zöldségkeverékem vagy grillcsirkém nélkül tértem haza egy bevásárlásból. A kínálatból általában olyan termékeket választok, amik már kívülről is jól néznek ki, amiket reklámokból is ismerhetek. Valamint olyanokat, amelyek elkészítése nem igényel sok időt és energiát. Mindazt, ami élelmiszereim után szemétként fennmarad, kizárólag anyaga alapján dobom a kommunális, vagy a műanyag és fém, vagy a papír hulladékok közé.

Ha figyelő szemekkel megvizsgálom ezt az életmódot és a mögötte működő folyamatokat, számos javítandó következtetést vonhatok le, amikre anélkül nem jönnék rá, hogy egyet visszább lépve alaposan megfigyelem, mi is történik valójában. Például észrevettem, hogy nagyon sok eldobható, egyszerhasználatos dolgot használok, amik közül a leggyakoribbak a különböző méretű és erősségű műanyag szatyrok, amiket ráadásul sokszor elfelejtek magammal vinni, mert nem tudom, hogy szükségem lesz rájuk. Eldobható csomagolásból is sokat használok el, ezek közül a legfeleslegesebbek a kicsi adagokban becsomagolt termékek – amiket sokszor nagy kiszerelésben is meg tudok úgy vásárolni, hogy ugyanazok együtt egy újabb csomagolásban vannak –, és az éppen leakciózott termékek, amiket főleg az impulzus miatt teszek a kosaramba. Ez utóbbi ráadásul megnöveli egy bevásárlás költségét is, arról nem beszélve, hogy sokszor végül el sem fogyasztom azt a plusz egy joghurtitalt és megromlik. Részben emiatt, részben a figyelmetlen szelektálás miatt gyakran előfordul, hogy megtelik a szemetesem, vagyis érzékelhetően sok kommunális szemetet termelek.

Ahhoz, hogy ezeken javítani tudjak, a legelső lépés egy tudatosabb hozzáállás kialakítása. Be kell vezetnem a bevásárlólista használatát, amitől jobb esetben nem térek el. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy meg kell terveznem az étkezéseimet, amivel igazából nem feltétlenül azt változtatom meg, hogy mit eszek, hanem inkább azt, ahogyan eldöntöm és ahogyan elkészítem. Ennek a tervezési mozzanatnak lehetnek pozitív pszichológiai hatásai is, például ha felkészültebb vagyok, akkor kevesebb szorongással kell megküzdenem; de más egyéb előnyökkel is jár a hulladékmentességre való törekvés.

Ha kész a bevásárlólista, a következő dolog az, hogy a rajta szereplő termékeket honnan és milyen formában szerzem be. Még indulás előtt megbizonyosodok róla, hogy van nálam néhány szatyor, vagy akár valami tartós háló, amilyet a Sparban találtam nemrég; így ezekből jóval kevesebbet használok el. Már a boltba lépéstől kezdve igyekszem kerülni az impulzusvásárlást és a listán nem szereplő termékeket. A gyümölcs-zöldség részlegen amihez nem muszáj, nem használok szatyrot, mivel például sem a banánnak, sem a narancsnak a héját nem fogyasztom el. Ha mégis kell szatyor, előveszek egyet a táskámból a sajátjaim közül. Amit csak tudok, itt válogatok ki nyersen, és nem a fagyasztottak közül, a tervezés pedig segít nekem ebben. Természetesen vannak olyan esetek, amikor elkerülhetetlen, hogy jó alaposan becsomagolt terméket vegyek, de ilyenkor is az olyat keresem, aminek a csomagolásával utólag tudok valamit kezdeni, mint például egy nagy befőttes üveg; vagy aminek a csomagolását el tudom mosni és a szelektívbe dobni. Illetve az előre tervezés további előnye, hogy amit kell, nagyobb csomagolásban, nagyobb adagban vehetem meg, mivel tudom, hogy nem fog megmaradni és esetleg megromlani.

Ezek után végül otthon kell figyelnem arra, hogy lehetőleg a kevesebb keletkező hulladékot is figyelmesen gyűjtsem. Ami koszos, de újrahasznosítható, azt egy könnyed elmosás után a szelektívek közé teszem. Ez legtöbbször műanyag dolgokat érint, amikkel kapcsolatban azonban fontos tudni, hogy nem mindegyik fajtája újrahasznosítható: a csomagoláson feltüntetett számok közül az 1, 2, 4, és 5 jelzésű csomagolást érdemes szelektíven gyűjteni. Ami pedig a papírhulladékot illeti, a gyümölcsleves- és tejesdobozt kiöblítem, viszont a koszos és zsíros pizzásdobozt nem dobhatom közéjük, ezért azt feldarabolva a sima szemetesbe teszem.

Egy ilyen átgondolt bevásárlás után az átfogó tanulságom az, hogy legközelebb már nem egy hipermarketbe megyek, hanem egy kisebb boltba, ahol az átláthatóbb kínálat mellett ráadásul aránylag több az ugyanúgy jó minőségű hazai, illetve saját márkás termék. Ezeknek a kiválasztásával pedig szintén arra koncentrálok, hogy tudatában legyek az általam fogyasztott élelmiszerek származási helyének, ha tudom, csökkentem a szállítás általi környezetterhelést, és nem utolsó sorban egy kisebb üzletet, termelőt, gyártót támogatok.

Ezt az alakulatot olyan elme hívta életre, amelyiken nincsen fék. Tagjai egytől egyig képzett/képzelt harcosok, akik helyzetükhöz mérten, hétről hétre kiemelkedő teljesítményre törekednek. Szakterületük a hulladék. Küldetésük az, hogy felmérjék a kialakult helyzetet, becserkésszék és levadásszák azokat, akik felelősek érte, és mentesítsék a területet.

Az akció forgatókönyve

Az alakulat egyes tagjai képesítéseiknek megfelelő szintű mentesítési megoldásokat kínálnak. Vagyis rendfokozati szintjük szerint alacsony, közepes és magas szinten hajtják végre a küldetésüket.

Az akció során a parancsnokság által kijelölt területeket szállja meg az alakulat, ám nem egyszerre. Mivel rendkívül költséges egy ilyen komoly csapat fenntartása, egy alkalommal csak egy harcos indul útnak, és vizsgálja meg az adott területet. Miután mindannyian végeztek a vizsgálattal, közösen kiértékelik egymás megoldásait, esetleg segítséget kérnek a másiktól. 

Az akció várható eredménye

A megvizsgált területeken jelentős fejlődés történik, egyéni és kollektív szinten egyaránt. Zólyom Tizedes az apró hétköznapi megoldások szakértője, míg Balogh Százados jóval jártasabb már a hulladékmentesítés területén. Goldstein Ezredes szakértő vezetésével ők hárman igyekeznek sok szempontból felmérni és elhárítani a hulladékproblémát. Ennek eredménye pedig az, hogy lépésről lépésre, területről területre egyre kevesebb szemét lesz jellemző, egyre zöldebb életmódok alakulnak ki. 

Az akció hosszútávú célja

Motiváció a környezetünkkel és annak állapotával való törődésre. Az alakulat a háztartásban keletkező különböző típusú szemetek életútjával és kiküszöbölésének lehetőségeivel foglalkozik. Tagjai fogyasztási szokásaik mentén mutatják be, hogy mennyi, milyen típusú utótermékkel jár az életmódjuk, és hogyan lehet javítani, zöldíteni rajta. Végig követjük a heteiket a hulladékmentesség felé vezető úton, amin keresztül a környezettudatosság fontosságára hívják fel a figyelmet. 

Az akció egyik fontos részlete

A történetek szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve. 

INDUL A SZEMÉTKOMMANDÓ!