Üdvözlöm az olvasót, Zólyom Tizedes vagyok. Az ötvenes éveit taposó felnőttként egyre több és több irányból kezdett eljutni hozzám ez a bizonyos környezettudatos gondolkodásmód. Főleg nálam fiatalabbaktól hallok időről időre arról, hogy tudatosan, szelektíven, de leginkább hulladékmentesen kellene élni. Bár évtizedek óta berögzült és megszokott életmódom van, most átütötte a kérdéskör az ingerküszöbömet, és csatlakoztam az alakulathoz. Így az elején még a tizedesi rangot kaptam, ennek megfelelően alapszintű hétköznapi ötletekkel és megoldásokkal tudok szolgálni a mentesítés terén. Szerencsére a parancsnokság ezeket is fontosnak tartja, ezért beszámolhatok az egyes területeken elért fejlődésemről. Ezúttal a bevásárlás van terítéken.

Sok-sok éve élek egy jól megszokott életmódban, melynek alapja az, hogy bárhol, bármikor, kényelmesen elérek mindenféle élelmiszert. Illetve az, hogy mindenféle vendéglátóhelyeket keresek fel egy étkezés vagy egy kávé erejéig. Bevásárolni a nagy hipermarketekben szoktam, mint amilyen a Tesco vagy az Auchan. Ezekben mindent megtalálhatok, ami csak eszembe jut, vagy amit csak megkívánok. Magán a bevásárlás elvégzésén kívül bármilyen felkészülést vagy listát ez nem igényel, a kínálat mindig teljes és széleskörű. Nem történt még olyan, hogy a megszokott mirelit zöldségkeverékem vagy grillcsirkém nélkül tértem haza egy bevásárlásból. A kínálatból általában olyan termékeket választok, amik már kívülről is jól néznek ki, amiket reklámokból is ismerhetek. Valamint olyanokat, amelyek elkészítése nem igényel sok időt és energiát. Mindazt, ami élelmiszereim után szemétként fennmarad, kizárólag anyaga alapján dobom a kommunális, vagy a műanyag és fém, vagy a papír hulladékok közé.

Ha figyelő szemekkel megvizsgálom ezt az életmódot és a mögötte működő folyamatokat, számos javítandó következtetést vonhatok le, amikre anélkül nem jönnék rá, hogy egyet visszább lépve alaposan megfigyelem, mi is történik valójában. Például észrevettem, hogy nagyon sok eldobható, egyszerhasználatos dolgot használok, amik közül a leggyakoribbak a különböző méretű és erősségű műanyag szatyrok, amiket ráadásul sokszor elfelejtek magammal vinni, mert nem tudom, hogy szükségem lesz rájuk. Eldobható csomagolásból is sokat használok el, ezek közül a legfeleslegesebbek a kicsi adagokban becsomagolt termékek – amiket sokszor nagy kiszerelésben is meg tudok úgy vásárolni, hogy ugyanazok együtt egy újabb csomagolásban vannak –, és az éppen leakciózott termékek, amiket főleg az impulzus miatt teszek a kosaramba. Ez utóbbi ráadásul megnöveli egy bevásárlás költségét is, arról nem beszélve, hogy sokszor végül el sem fogyasztom azt a plusz egy joghurtitalt és megromlik. Részben emiatt, részben a figyelmetlen szelektálás miatt gyakran előfordul, hogy megtelik a szemetesem, vagyis érzékelhetően sok kommunális szemetet termelek.

Ahhoz, hogy ezeken javítani tudjak, a legelső lépés egy tudatosabb hozzáállás kialakítása. Be kell vezetnem a bevásárlólista használatát, amitől jobb esetben nem térek el. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy meg kell terveznem az étkezéseimet, amivel igazából nem feltétlenül azt változtatom meg, hogy mit eszek, hanem inkább azt, ahogyan eldöntöm és ahogyan elkészítem. Ennek a tervezési mozzanatnak lehetnek pozitív pszichológiai hatásai is, például ha felkészültebb vagyok, akkor kevesebb szorongással kell megküzdenem; de más egyéb előnyökkel is jár a hulladékmentességre való törekvés.

Ha kész a bevásárlólista, a következő dolog az, hogy a rajta szereplő termékeket honnan és milyen formában szerzem be. Még indulás előtt megbizonyosodok róla, hogy van nálam néhány szatyor, vagy akár valami tartós háló, amilyet a Sparban találtam nemrég; így ezekből jóval kevesebbet használok el. Már a boltba lépéstől kezdve igyekszem kerülni az impulzusvásárlást és a listán nem szereplő termékeket. A gyümölcs-zöldség részlegen amihez nem muszáj, nem használok szatyrot, mivel például sem a banánnak, sem a narancsnak a héját nem fogyasztom el. Ha mégis kell szatyor, előveszek egyet a táskámból a sajátjaim közül. Amit csak tudok, itt válogatok ki nyersen, és nem a fagyasztottak közül, a tervezés pedig segít nekem ebben. Természetesen vannak olyan esetek, amikor elkerülhetetlen, hogy jó alaposan becsomagolt terméket vegyek, de ilyenkor is az olyat keresem, aminek a csomagolásával utólag tudok valamit kezdeni, mint például egy nagy befőttes üveg; vagy aminek a csomagolását el tudom mosni és a szelektívbe dobni. Illetve az előre tervezés további előnye, hogy amit kell, nagyobb csomagolásban, nagyobb adagban vehetem meg, mivel tudom, hogy nem fog megmaradni és esetleg megromlani.

Ezek után végül otthon kell figyelnem arra, hogy lehetőleg a kevesebb keletkező hulladékot is figyelmesen gyűjtsem. Ami koszos, de újrahasznosítható, azt egy könnyed elmosás után a szelektívek közé teszem. Ez legtöbbször műanyag dolgokat érint, amikkel kapcsolatban azonban fontos tudni, hogy nem mindegyik fajtája újrahasznosítható: a csomagoláson feltüntetett számok közül az 1, 2, 4, és 5 jelzésű csomagolást érdemes szelektíven gyűjteni. Ami pedig a papírhulladékot illeti, a gyümölcsleves- és tejesdobozt kiöblítem, viszont a koszos és zsíros pizzásdobozt nem dobhatom közéjük, ezért azt feldarabolva a sima szemetesbe teszem.

Egy ilyen átgondolt bevásárlás után az átfogó tanulságom az, hogy legközelebb már nem egy hipermarketbe megyek, hanem egy kisebb boltba, ahol az átláthatóbb kínálat mellett ráadásul aránylag több az ugyanúgy jó minőségű hazai, illetve saját márkás termék. Ezeknek a kiválasztásával pedig szintén arra koncentrálok, hogy tudatában legyek az általam fogyasztott élelmiszerek származási helyének, ha tudom, csökkentem a szállítás általi környezetterhelést, és nem utolsó sorban egy kisebb üzletet, termelőt, gyártót támogatok.